Coppa Pannonia Regia 2009

Egy rendezvény sikeressége nem attól függ, hogyan ítéli meg a szervezője. Azért leírjuk gondolatainkat a 2009-es Coppa Pannonia Regia után.

Kétszer fél óra a Hungaroringen, összesen 59 mért szakasz, tíz pecsételő, kilenc gyémánt plusz egy extra bónusz, reggeli, tízórai, vacsora – ez volt röviden az idei verseny.

Eddig sem az volt a célunk, hogy mindenki eredményes legyen az összes etapon, hanem az, hogy nagy koncentrációval, ügyességgel és összeszokott párossal teljesíthető, nehéz feladatokat adjunk. Ez sikerült, bár az eső nem csak az útfelületen okozott csúszást, amit tizenhat perccel kompenzáltunk.

Nem történt baleset sem a pályán, sem a közúton. A – műszaki hibákat leszámítva – négy csapat adta fel a küzdelmet, nem kockáztattak a Pilis síkos útjain. Igazi sportemberek ők is: ott voltak a díjkiosztón.

Persze, ahogyan az eddigiekből, a mostani Coppából is tanultunk. A második bázisidőt talán elhamarkodottan vezettük be, a csolnoki és sóskúti időmérőt nem nedves időre kalkuláltuk, a következő versenyeinken pedig ismét részletesebb lesz a roadbook.

„Amikor Érden kiszálltam az autóból, kiborulva, először "mérges" voltam Rád, aztán lenyugodtam. Ez a te fajta versenyed es ma mar örülök, hogy végigmentünk - ha idő nélkül is.” – írta másnap az egyik induló SMS-ben. Több hasonló üzenet is kaptunk.

A sikeresség mércéje az, hogyan látják a rendezvényt azok, akik részt vettek rajta. A visszajelzések alapján úgy tűnik: ez egy sikeres verseny volt.